Sztanyiszlavszkij, Brecht, Artaud, Brook ­ néhány ismerõsen csen-
gõ név a múlt századi európai színháztörténet területére kalan-
dozóknak. De valóban ismerjük e mûvészek máig ható munkássá-
gát, amely oly meghatározónak bizonyult? Kékesi Kun Árpád
monográfi ája a rendezõi színház legfontosabb jelenségeinek át-
tekintésére vállalkozik. Nem pályaképeket rajzol meg, hanem
a rendezésnek azokat a formációit emeli ki, amelyek a hatástörténet
szempontjából megkerülhetetlen színházi alkotókhoz kapcsolód-
nak. Részletes leírását adja az egy-egy mûvész nevéhez köthetõ
törekvéseknek a történelmi, társadalmi és lélektani irányultságú
realista színháztól az epikus és a szegény színházon át a képek
színházáig, a meiningeniektõl Grotowskin át Wilsonig, de kitér az
egyes korszakokat meghatározó színházi tendenciákra, erõvona-
lakra is. A könyv ,,hátrébb lép egyet" a színháztörténeti és -elméle-
ti írások zöméhez képest: nem általánosságban, nemcsak egyes
teljesítményeket kiragadva szól a rendezõk tevékenységérõl, hanem
a belsõ összefüggések feltárásának igényével. S közben sajátos
módon újraírja másfél évszázad európai színháztörténetét. Ezért
bízvást tarthat igényt
minden, a színház
mint önálló mûvésze-
ti ág iránt érdeklõdõ
fi gyelmére.

---