A háborús bűnösök leírhatatlan gaztetteket követtek el, és senki sem szeretne semmiféle módon kapcsolatba kerülni velük. Ám ez nem visz közelebb minket a kérdés lényegéhez: hogyan voltak lehetségesek ezek a bűnök? Azért hisszük el, hogy szörnyetegek voltak, hogy minél nagyobb távolságot teremtsünk közöttük és köztünk, hogy egyszer és mindenkorra kizárjuk őket az emberek közül. Egészen odáig elmegyünk, hogy gaztetteiket "embertelennek" nevezzük, mintha a gonosz, akárcsak a jó, nem az emberi természet része volna. Az ilyen érvelés mélyén a következő szillogizmus rejlik: hétköznapi emberek képtelenek megtenni azt, amire ezek a szörnyetegek képesek voltak. Mi hétköznapi emberek vagyunk, következésképpen képtelenek vagyunk ilyen bűnöket elkövetni.
Ám mihelyt közelebb kerülünk a valóságos emberekhez, akik ezeket a bűnöket elkövették, látjuk, hogy ez a szillogizmus nem igazán állja meg a helyét.

---