"Léteznek-e még el nem mesélt történetek? Vannak-e még ki nem nyitott

ablakok? Nehezen hihető, ugye? Pedig ez a könyv éppen ezt igyekszik
bizonyítani. Szédületes utazásra hívja az olvasót, lepusztult ipartelepeken
keresztül, mesebeli városon és minden hegyek legmagasabbikján át, egészen a
Mocsár-szigeten álló fehér világítótoronyig, miközben lehull a lepel Krakkó
néhány sötét titkáról is.

A Csillagok hegyén szimpla világvége történetnek indul. Nincs áram, nem
járnak a buszok, mindenki céltalanul lézeng az utcákon. Nem történt
katasztrófa, egyszerűen megunta az emberiség, hogy társadalomba rendeződve
éljen. Ebben a lassú agóniában találkozik egy lány, aki senkinek sem árulja
el a nevét, egy szűkszavú autószerelő és Tom, aki alig tizenhét éves.
Hozzájuk csapódik Sir Alex Kowalsky, a neves antropológus, és megpróbálja
rábeszélni őket, hogy utazzanak el az északi tengerhez, ha már úgysincs jobb
dolguk.

Az indulás nem megy simán, sőt a szereplők közti ellentétek
feloldhatatlannak tűnnek, ezért a szerző beleírja magát a saját könyvébe,
hogy rendet teremtsen. Mégsem alakul minden zökkenőmentesen, mert ebben a
világban nem működik a segélytelefon, és a karakterek sem fogadják kitörő
lelkesedéssel a híres ponyvaregényírót.

Külön problémát jelent, hogy a történet valahogy kikerül az irányítása alól.
Furcsábbnál furcsább emberekkel találkoznak. Olyanokkal, akiknek más helyen,
más időben kellene élniük. Amikor pedig a lány súlyosan megbetegszik, mesébe
fordul az egész. Kowalsky mágussá, Tom a legkisebb fiúvá, a lány pedig
elvarázsolt királykisasszonnyá változik. Meg kell szerezniük a gyógyszert,
ami egy olyan magas hegyen nő, ahol szinte kézzel el lehet érni a
csillagokat."

---