Bálint Sándornak fogalma sem volt arról, hogy ő a III/III-as csoport célszemélye - mondta hétfőn Szegeden Csapody Miklós MDF-es országgyűlési képviselő, Bálint Sándor életrajzírója a szegedi könyvhét alkalmából A célszemély: Bálint Sándor című könyv bemutatóján.
Talán azért is hiteles, hogy a korszakról épp Csapody beszélt, mivel egykori "tiszatájosként", a hetvenes évek szegedi bölcsészhallgatójaként volt némi emléke és fogalma az akkori hangulatról, melyet tehát nemcsak a korszak tanúi és dokumentumok alapján rekonstruálhatott, de a Polt Pot megyei létező szocializmus atmoszféráját
Bálint Sándor életének helyszínén maga is érzékelhette.
A kötetben foglalt dokumentumgyűjtemény pusztán töredéke annak a nagy menynyiségű titkos iratnak, mely Bálint Sándorról szól. A könyv egyrészt a néprajztudósról szóló III/III-as ügynöki jelentések, fotók, másrészt a Bálint Sándorral kapcsolatos egyéb, eddig sehol sem közölt bírósági, rendőrségi, ügyészségi iratok válogatását tartalmazza az 1957 és '65 közötti időszakból, s átfogó tanulmányok teszik teljesebbé a szögedi tudósról és a korszakról a dokumentumok alapján kirajzolódó képet.
1965 emlékezetes év volt a hatvanegy esztendős, egykoron demokrata néppárti (a KDNP elődpártja - a szerk.) országgyűlési képviselő életében: ekkor ítéli el a bíróság jogerősen izgatásért, s még örülhet, hogy a "puhuló" kádári diktatúrában hat hónapos fölfüggesztett börtönnel megúszhatja. A kötet lapjairól a fiatal, e korszakot meg nem élt szerencsés generáció is megismerheti e katolikus, a legvégsőkig becsületes ember sorsán keresztül a hálózatok és az elnyomás Magyarországát. Ahol a "Szöges fedőnevű figyelt személyt" lehallgatták otthon és munkahelyén, az egyetemi tanszéken, ahol titkosrendőrök figyeltették személyét és levelezését éveken át, ahol III/III-asok sora írt róla jelentést, ahol '65-ös perében az az ügyvéd lett a védője, akinek ügynöki jelentései alapján állt össze részben a vádirat, és született meg az elmarasztaló ítélet. Azon a Magyarországon, ahol az utolsó jelentés Bálint Sándorról 1980-ból származik. A helyszín az alsóvárosi temető, a gondos tekintetek a gyászoló rokonok és barátok között megbújva ide is elkísérték. Azon a Magyarországon, ahol a Bálint Sándor-kötet bemutatóján, tizenöt évvel a rendszerváltás után egy jelenlévő egykori III/III-as is szót és bocsánatot kért.
A Vatikán ügynökének nevezett szögedi professzort méltatlanul feledte el a szegedi egyetemi polgárság, de most, születésének 100. évfordulóján emlékének méltó ápolásához járul hozzá az ünnepi könyvhétre megjelent kötet, amely mellett hasznos olvasmány az ugyancsak most megjelenő, Csapody Miklós által írt életrajzi munka is.
S ahogy az MDF-es politikus hangsúlyozta: a most megjelenő Bálint Sándor-kötetek segíthetnek abban, hogy fölhívják az illetékesek figyelmét egy igaz emberre, s a közfigyelem talán elősegítheti, hogy egyháza boldoggá avassa a katolikus tudóst.

---