A könyv egyetlen gondolatot próbál meg kibontani: Ottlik világlátását arkhimédészi pontnak tekintve megkísérli újraértelmezni az életművet, szemügyre véve, miképpen festenek az egyes írások ebből az irányból közelítve hozzájuk. Nem a regények és novellák "filozófiáját" próbája lepárolni, nem a művekről vagy rajtuk kívül gondolkodik, hanem a művekben. Nem fokozza le az értelmezettet a fölvetett kérdések taglalásának eszközévé; a szerző tekintetét kitartóan és kizárólag csak a megszólított művön és az elinduló dialóguson tartja.
A könyv felépítését nem az életmű időrendje határozza meg, hanem a gondolatmenet. Az "Ingyen mozi" c. fejezet az író világlátását igyekszik rekonstruálni, lehetőleg anélkül, hogy a regények és a novellák indirekt közléseire támaszkodna, és belebonyolódna a művek interpretációjába.
A második fejezet a korai novellák értelmezése során mélyíti el és differenciálja az ottliki világlátás összetevőit, amire részint filozofikus jellegük, részint pedig terjedelmük teszi különösen alkalmassá ezeket az írásokat.
Az "Elbeszélés nehézségei" című rész a nagyregények felé fordulva kísérli meg átgondolni az író narrációelméletét, elsősorban A regényről című előadásra támaszkodva.
A 4. és az 5. rész a két nagyregény értelmezését kívánja nyújtani, megmozgatva és fölhasználva a korábban föltárt összefüggéseket. Így egyszerre kapjuk eredményül a regények értelmezését és az író világlátásának részletekig hatoló bemutatását: az általa konstituált világ látványát és működésmódjainak ábrázolását.

---