A Bhagavad Gítá, az Isteni Ének, a nagy hindu hősköltemény, a Mahábharáta önálló része. Az ilyen ősi költemények általában nem egy ember művei, hanem az évszázadok során sokan változtatták, bővítették azokat. Valószínűleg ez történt a Bhagavad Gítá-val is, bár a hagyomány szerint mind az egész Mahábharátát, mind ezt a részét Vjászá, a nagy bölcs írta. A Bhagavad Gítában mind a két indiai bölcseleti rendszer, a szánkhja és a védanta eszméi tükröződnek. Ez a tény látszólagos ellentmondásokra vezet, de a lényeget ritkán érinti. Az alapvető eszméket még az az olvasó is megérti, aki nincs tisztában az indiai bölcseletek alapelemeivel. Igaz, rá kell szánni egy kis fáradtságot és belemélyedni a szövegbe, de a Bhagavad Gítá egyébként sem könnyű, afféle egyszerre kiolvasható mű. Annak ellenére, hogy a benne foglalt tanítások a legmagasabb rendű metafizika részei, mégis szinte minden verse közvetlen kapcsolatban van minden- napi életünkkel. A tanítások keretéül egy szimboliku

---