Iskolás koromban, de még azután is százszor hallottam, amint így figyelmeztettek kötelességeimre: Az ember ne úgy viselkedjen, ahogy kedve tartja, hanem ahogy a társadalom érdeke megkívánja! Vagy: Csak önző ember helyezi saját hasznát a többségé elé. Vagy: Nem az a fontos, hogy te jól érezd magad, hanem hogy a többségnek (családnak, társadalomnak...) jó legyen, amit teszel. Nos rendben van - gondoltam -, én vállalom a kedvem ellenére végzett tevékenységet a többiekért. De ha ők is ezt teszik, akkor mindannyian kedvünk ellenére élünk saját érdekünkben. Hisz ez képtelenség!

---