Boszorkányok márpedig vannak. Mindenek felett röpködnek, el-elsurrannak az ősi tűzhely mellől, ahelyett hogy Hesztiához hűen őriznék a lángját. Kiismerhetetlenek, be- és megfoghatatlanok, kisiklanak a keretek közül. A gyergyói havasok lábától, egy archaikus nyelvi világból röpít Budapest szlengtereibe Gergely Edit versregénye. Szerelemben is határokat hág át, akárcsak az irodalmi műnemekben. Nincs le- és kiszállás, érzelmek feszülnek, nyelvi világok keresztezik egymást, és tartják boszorkányröpülésben olvasójukat.

Soari Júlia, az ifjú boszorkánytanonc, és öreg mesterének története a könyv. Keserű szerelmi história, ha úgy tetszik. Keserves tanítási fabula, ha úgy tetszik. És mindkettő, egyszerre, ugyanakkor. Benne a modern nő meghurcolásának, és az archaikus asszony megdicsőülésének édes-bús igazságával. És mindkettő, egyszerűen, ugyanott.

---